GaRa Kft.
FÉNYMAG
Rendszertani helye és biológiai jellemzése
A káposztarepce /Brassica napus L. ssp. napus MSF/ a keresztesek /Brassicaceae/ családjába és a Brassica nemzetségbe tartozik. A káposztarepcének két formája ismeretes: az őszi káposztarepce /f. biennis/ és a tavaszi káposztarepce /f. annüa/. Hazánkban főleg őszi káposztarepcét termesztünk. A tavaszi nagyon igényes és keveset terem; de csapadékos viszonyok között mint zöldtrágyanövény, esetleg mint zöldtakarmánynövény jöhet számításba. Gyökérzete fejlett karógyökér, mely gyakran 2 m mélyre is lehatol a talajba. Szára csupasz, hamvas, viaszos bevonatú, elágazó dudvás szár. Levelei hamvaszöld (kékes vagy szürkészöld) színűek, csupaszok, a felső levelek a szárat félig átölelik. Virágzata laza fürtvirágzat, a virágok krém- vagy citromsárga színűek. Többnyire öntermékenyülő, de idegen termékenyülés is előfordül. Termése becő, magvai, amelyek nagyon hasonlítanak a többi káposztaféle magvaihoz – gömbölyűek, színük fekete vagy sötétbarna. Ezermagtömegük 4-7 g. A magvak olajtartalma 40-45 %.
Fajtaválasztás
A termőképesség és télállóság mellett nagy jelentősége van a fajták pergésre való hajlamosságának és az olaj erukasav tartalmának. Ezért mindinkább előtérbe kerülnek a jobb étolaj minőséget biztosító, kevés erukasavat (0), ill. erukasavat nem (00) tartalmazó fajták.
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Éghajlatigény
A káposztarepce az éghajlatra igényes növény. Hazánkban főleg a Dunántúlon és az ország csapadékosabb tájain termeszthető sikeresen. Csapadékigénye ősszel és tavasszal is számottevő. A repce a fagyra érzékeny, mégsem a téli fagy okozza a repce kipusztulását, hanem a tavaszi felfagyás okozza a nagyobb kárt. Fagytűrő képessége nagymértékben függ a talaj nedvességtartalmától, száraz talajon fagytűrőbb, mint nedves talajon. Kárt okozhat még a késő-tavaszi fagy is, különösen akkor, ha már virágzik a repce.
Talajigény
A repce a talajra is igényes növény. Termesztésére a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású és tápanyagellátottságú, kötöttebb talajok jöhetnek számításba. A könnyebb talajokon csak nagyadagú műtrágyázással és szervestrágyázással termeszthető.
Vetésváltás
A repce a gabonafélékkel jól társítható. A repce részére csak a korán lekerülő növények a jó elővetemények. Leghelyesebb a repcét két gabona közé helyezni a növényi sorrendbe, mivel nagyon jó előveteménye az őszi búzának, de másodnövények is sikeresen termeszthetők a repce után.
Tápanyagellátás és trágyázás
A repce tápanyagigényes növény. Ezért nagy termések eléréséhez bőven kell a repce alá trágyázni.
Szervestrágyázás
A repce meghálálja az istállótrágyát, amelyet még műtrágyával is ki kell egészíteni. Egyébként a repcénél is helyesebb, ha az elővetemények alá adjuk a szervestrágyát.
Műtrágyázás
A repce tápanyagigényét is nagyobbrészt műtrágyázással elégítjük ki. A repce fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermékre vonatkoztatva: 5,5 kg N, 3,5 kg P2O5, 4,3 kg K2O – 13,3 kg vegyes hatóanyag. A műtrágyák mennyisége a többi növényhez hasonlóan, a repcénél is több tényezőtől függ. A MÉMNAK szerint, átlagos körülmények között és közepes tápanyagellátottságú talajokon a repce fajlagos műtrágyaigénye hatóanyag kg/t: 40-64 kg N, 38-50 kg P és 40-50 kg K hatóanyagnak felel meg. Ez összesen 118-164 kg vegyes NPK hatóanyag, ahol az NPK arány 1:0,8:0,9 körül alakul. A foszfor és a kálium műtrágyákat itt is őszi alaptrágyázásra használjuk, a nitrogént viszont megosztva adjuk: 20-30 %-át adhatjuk ősszel, a fennmaradó 70-80 %-ot pedig tavaszi fejtrágyázásra kell felhasználni. A tavaszi N-fejtrágyázás két részletben is megoldható: 40 % koratavasszal és 60 % virágzás előtt.
Talajelőkészítés
A repce apró magját sekélyen kell vetni. Ezért a repce részére is aprómorzsás, kellően ülepedett és beérett magágyat kell készíteni. Talajelőkészítése nagyon hasonlít az őszi gabonák és az őszi vetésű pillangós szálas takarmányokéhoz. Időben és jó minőségben kell elvégezni a tarlóhántást és a nyári vetőszántást. Vetés előtt csak sekély magágy-előkészítö munkát végezhetünk. Erre a munkára legalkalmasabb eszköz a kombinátor.
Vetés
A repce a legkorábbi őszi vetésű növényünk. Vetésideje augusztus utolsó harmada, szeptember eleje. A sortávolság 12-36 cm, de leggyakrabban 24 cm-es sortávolságra vetjük. Vetőmagszükséglete: 5-8 kg/ha, ami 1,2 millió csírának felel meg egy hektáron. A vetés mélysége a talaj kötöttségétöl függően 1,5-3 cm. Vetés után rendszerint hengerezni kell, kötött talajon gyűrűs, lazán pedig sima hengerrel.
Ápolás és gyomírtás
A repce növényápolása gyomírtásból, a kártevők elleni védekezésből és a növény fejlődését elősegítő munkákból áll. Ősszel a gyomok ellen 3-4 leveles korban védekezhetünk egy sorirányú fogasolással. Vegyszeres gyomírtás: ősszel vetés előtt és tavasszal az egyszikű gyomok ellen. Ha túl buja az őszi növekedés, vagy a felnyurgulás jelei mutatkoznak, akkor magas tarlót hagyva le lehet kaszálni a repcét. Ezt a megoldást a vetési idő helyes megválasztásával el lehet kerülni, használatára csak akkor kerül sor, ha a vetés vagy a tápanyagellátás során hibát követnek el. Akkor érünk el kedvező áttelelést, ha ősz végére a repce eléri a 8-10 leveles tőlevél rózsás állapotot. Ilyenkor karógyökere már kellően fejlett (25-30 cm hosszú 10 mm vastag) és a -200C alatti hőmérsékletet is képes elviselni. Tavasszal legfontosabb „ápoló munka” a nitrogén fejtrágyázás és ha a felfagyás veszélye megszűnt, minél előbb hengerezzük meg a repcét. Az elfogyott levelek eltávolítására a sorirányra szögben járatott fogast használják.
Betakarítás és tárolás
A repce akkor aratható, amikor a főhajtás középsö becőiben a magvak barnulni kezdenek. Ha megkésünk az aratással, igen nagy lehet a magveszteség, mivel a repce éretten nagyon pereg. Hazánkban általában június közepén – második felén aratható, gabonakombájnnal, egy- és kétmenetes aratással. Az utóbbi években az egymenetes kombájnos aratás terjedt el. Ennek viszont előfeltétele az, hogy a repcét deszikálni kell, ami a növények elszárításával mintegy 10-12 nappal előbbre hozza az aratás idejét. A vegyszerezést akkor kell végezni, amikor a magvak víztartalma 22-35%. (Érés gyorsítóval is lehet szabályozni a betakarítás idejét v.ö napraforgó). A repce csépléséhez a dob fordulatszámának csökkentésével át kell alakítani a gabonakombájnt.
Tárolás
Betakarítás után a repcemagot is szárítani kell. A vastagabb garmadába való tároláshoz 9-11%-os nedvességtartalomra kell megszárítani a repcét, a napraforgónál említett módon. A repce szalma- és becötermése általában a magtermés két-háromszorosa. A kombájnnal csépelt repceszalmát csak almozásra lehet használni.
A fénymag az egész országban termeszthető igénytelenebb növény. Magja nagy tápértékű madáreleség és szálastakarmányként is felhasználható. A jövő takarmánynövénye. Egyéves, gyorsan növő növény. Melegkedvelő, a szárazságot jól tűri. Nagy előnye a köles- és moharfélékkel szemben, hogy képes megújulni a szárazság után, ezért termesztése elsősorban a szárazabb vidékeken javasolt. A fagyot rosszul tűri. A talajjal szemben nem igényes.
A FÉNYMAG JELENTŐSÉGE
A fénymagot vagy kanárikölest magjáért elsősorban madáreleségként termesztik. Egyes országokban lisztjéből tésztát és kenyeret is készítenek. Szemtermése beltartalmilag értékes, mely fehérjetartalmának és kedvező aminosavtartalmának köszönhető. A Kanári szigeteken őshonos. Európa sok országában elterjedt (Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Németország stb.). Az 1880-as évek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal Magyarországon is folyik termesztése, főként magjáért, de tavaszi vetésű takarmánynövények (tavaszi bükköny, takarmányborsó) társnövényeként zölden is hasznosítják.
A FÉNYMAG MORFOLÓGIÁJA
A fénymag bojtos gyökérzetű. Szára szilárd, üreges. A teljes növénymagasság 80-140 cm közötti. Virágzata álfüzérbe szoruló buga. A füzérkék laposak. A buga alakja megnyúlt tojásdad vagy gömbös, illetve elvékonyodó gúla. A buga hossza: 2,8-4 cm. A bugavég virágzáskor sok esetben antociános elszíneződésű. A buga éretten szalmasárga. Magja zömök, lándzsa alakú, fényes, szalmasárga, esetleg világosbarna. Ezerszemtömege: 7,4 – 8,5 g. Tenyészideje: 103 – 110 nap. Termőképessége: 1,5 – 2,5 t/ha, mely nagymértékben függ az alkalmazott agrotechnikától és a termőhelyi viszonyoktól.
ÉGHAJLATIGÉNY
Származásánál fogva melegigényes növénynek tartják, bár kísérleti tapasztalataink szerint az ország déli régióiban március 2. felétől már vethető. A termésbiztonság fokozható a könnyebben melegedő talajokon, mivel a –2 – –3 ° C-os talajmenti fagyok után a növény regenerálódni képes. A korai vetés és a kellő csapadék gyors, egyenletes kelést eredményez, fokozva a növény gyomelnyomó képességét. A fénymag vízigénye kelés, szárba indulás és termésképzés idején fokozott.
TALAJIGÉNY
A fénymag kielégítő magtermést (2,0 t/ha felett) csak megfelelő tápanyag-ellátottságú, jó minőségű talajon képes adni. Kötött talajon termesztése sikeresebb. A laza homoktalajon és a gyengébb termékenységű kötött vagy szikes területeken csak gondosabb agrotechnikával termeszthető eredményesen.
VETÉSVÁLTÁS
A fénymag az előveteményekre nem igényes. Legjobb előveteménye az évelő és egyéves pillangósok, melyek tápanyagban gazdagabb talajt hagynak maguk után, de jó előveteménynek számítanak a kapások is. Minden olyan termesztett növény megfelelő, mely után jó magágy készíthető a fénymag számára. Előveteményként nem célszerű olyan növényt vetni, melynek magmérete hasonló a fénymagéhoz, mert esetleg árvakeléssel a betakarítás során magkeveredés következhet be, ami nehezíti a minőségi magtisztítást. A fénymag nyár közepén betakarításra kerül, ezért utónövényként bármi vethető. Az őszi kalászosok esetében közepes előveteménynek számít.
TÁPANYAGIGÉNY
Ha a talajban nincs megfelelő mennyiségű tápanyag, a fénymag növekedése vontatott lesz, az állomány színe halványzöld, nem éri el a fajtára jellemző növénymagasságot, a bugázás elhúzódó és a bugák aprók maradnak. Jelentős tápanyaghiány vagy hosszan tartó aszály esetén a növényállomány egy része nem képes bugát fejleszteni, a termés jelentősen csökken. A fénymag 100 kg szemterméssel és a hozzá tartozó szalmával együtt 7-8 kg nitrogént, 3-4 kg foszfort és 5-6 kg káliumot von ki a talajból. A növény a vegetatív és generatív szervek fejlesztéséhez a fenti makroelemek közül N-t használja fel legnagyobb mennyiségben. A fénymag tápanyagellátását elsősorban műtrágyával biztosítják, főként termesztési tapasztalatok és a talaj minőségének figyelembevételével. Hektáronként 100-130 kg N, 120-140 kg P2O5 és 80-100 kg K2O hatóanyag kijuttatása javasolt a nagy termés eléréséhez. Mészben szegény talajokon CaCO3 adagolásával növelhető a fénymag termése. A műtrágya kiadagolás időpontjának megválasztása függ a talajtípustól. A laza, kevésbé kötött talajokon a foszfor és kálium trágya mellett a nitrogén 30-40 %-át is célszerű ősszel kiadni és a talajba dolgozni. Kötött, nehezen száradó területeken a N-műtrágya 80-100 %-át ősszel szórják ki a foszfor és káliumtrágyával együtt, mivel a tavaszi kijuttatás ideje bizonytalan. A tavaszi N-műtrágya adagot a vetés előtt kell kiszórni és bemunkálni a talajba. A fénymag fejtrágyázása nem jár termésnövekedéssel, de költségnövelő tényező.
TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS
A talaj-előkészítésnél legfőbb szempont, hogy az alkalmazott műveletekkel a növényállomány egyenletes kelését és az optimális tőállomány kialakulását segítsük. Fontos a talaj nedvességtartalmának megőrzése, az egyenletes felszínű, kellően tömörített talaj biztosítása. A talaj-előkészítés idejét, módját és eszközét, mind az elővetemény, mind a talaj típusa meghatározza. Az elővetemény lekerülése után a legrövidebb időn belül kell elvégezni a tarlóhántást, részben a gyommentesítés, részben a talaj nedvességének megőrzése végett. Az őszi szántás előtt kerüljön kiszórásra a műtrágya. Talajtól függően kell elmunkálni a szántást. Főként lazább talajokon kerüljön erre sor, ahol cél az őszi csapadék megőrzése. A tavaszi talajmunka elvégzésénél fontos szempont, hogy minél kevesebb munkával korán jó minőségű magágyat készítsünk. Szükség szerint simító használata után boronával vagy kombinátorral lehet előkészíteni a talajt vetésre. Magja apró, így laza szerkezetű talajokon vetés előtt és után hengerezzünk. A rossz talajmunkát a későbbiekben a többletvetőmag felhasználásával korrigálni nem lehet.
NÖVÉNYÁPOLÁS
A fénymag gabona utáni vagy monokultúrás termesztése esetén, különösen vetőmagelőállítás során első feladat a vetőmag csávázása – Fusarium ssp., Helminthosporium sativum stb. – elleni gombaölőszerek egyikével, pl. Biosild BD 2,5 l/t, Buvisild BR 2,7 l/t, Vitavax 75 WP 2 kg/t dózisban. A fénymag zöld részeit a vegetáció alatt az állati kártevők közül elsősorban a vetésfehérítő vagy veresnyakú árpabogár (Lema sp.) és később a bugákat a levéltetvek (Sitobion sp.) károsítják. A kártevők ellen sokféle készítménnyel lehet védekezni: a Bancol 50 WP csak a veresnyakú árpabogár ellen, míg a Decis 100 EC, Fendona 10 EC, Karate 2,5 EC, Enduro 258 EC stb. mindkét károsító ellen védelmet nyújt. A fénymagtermesztés sikerét legtöbbször a gyomborítottság mértéke befolyásolja. Különösen a vetőmagtermesztés esetén szükséges a gyommentesítés, kiemelten a káros gyomok (vadzab, ragadós galaj stb.) eltávolítása. A gyomnövények irtására ajánlott készítményeket preemergensen vagy posztemergensen kell kijuttatni. Magról kelő egyszikű gyomok irtására alkalmas készítmények köre a preemergensen (fénymag kelése előtt) alkalmazott GLEAN 75 DF elsősorban a nagy széltippan ellen nyújt hatékony védelmet. Ha a készítményt a gyomok kelése után korai stádiumban juttatjuk ki (de a fénymag kelése előtt) kiváló gyomirtó hatást ad tyúkhúr, tarló tisztesfű, ebszikfű, mezei tikszem, (max. 2-4 leveles), ragadós galaj ellen. Hasonló hatású készítmény a LOGRAN 75 WG. Posztemergensen a fénymag 3-4 leveles fenológiai állapotában, de még a gyomok kelése előtt, a kakaslábfű és moharfélék ellen az ACENIT 50 EC, DUAL GOLD 960 EC, STOMP 330 használható. A kezelések hatástartama 2-3 hónap, eredményességük fontos előfeltétele a fénymag korai vetése, illetve a kezelés pontos időzítése. Vadzab ellen a gyom 1-3 leveles állapotától az 1. nódusz megjelenéséig terjedő időszakban lehet eredményesen védekezni az Avenge 200, illetve a Suffix BW készítményekkel. Az Avenge kismértékben a fénymagot is károsítja, viszont hormon hatású készítményekkel együtt kijuttatható. Magról kelő kétszikű gyomok irtására a fentebb említett szulfonil urea származékok alkalmazhatók, azonban a készítmények galajra gyakorolt hatása mérsékelt. A posztemergens herbicidek választéka széles. Ki kell emelni közülük a Granstar 75 DF készítményt, mely a kalászolásig eredményesen használható fel. Galaj ellen legjobb kombinációs partnere a Starane 250 EC, amely számos készítménnyel, pl.: 2,4 D, MCPA hatóanyagú herbicidekkel vagy Lontrel 300 szerrel szintén kombinálható. A Lentagran 50 WP-t 15 0C feletti léghőmérsékletnél lehetőleg ne szórjuk ki.
Meg kell jegyezni, hogy a drága vegyszer kombinációk, pl.: Lontrel 300 + Starane 250 EC helyett, melyeket a fénymag jövedelmezősége még magas szaporulati fokú előállításnál is nehezen visel el, célszerűbb az olcsóbb, több évtizede használt és jól bevált hormonhatású, 2,4 D, MCPA hatóanyagú készítményeket igénybe venni. E hatóanyagokra rezisztens ebszékfű, pipitér fajok előfordulása esetén, Banvel 480 S fantázia nevű készítményt, a Budamix WSC-t, valamint a Granstar 75 DF készítményt ajánljuk. A hormonhatású készítményeket azonban csak legfeljebb szárbaindulásig ajánlatos használni.
BETAKARÍTÁS, TÁROLÁS
A fénymag betakarítása a kalászos gabonák betakarítására alkalmas kombájnokkal átalakítás nélkül megoldható. A fénymag július közepén-végén érik. A jelenleg köztermesztésben lévő fajták pergésre nem hajlamosak, ezért viszonylagos túlérésben is veszteség nélkül arathatók. A betakarítást csak alacsony légnedvességnél (11 óra után) lehet kielégítően elvégezni, mert a “vonult” buga és szalma megnehezíti a kombájn megfelelő beállítását. A nem megfelelően érett vagy nedves bugából a szemek nehezen csépelhetők ki. A kombájn beállítása kellően érett állománynál: 1200-1300 dobfordulat/perc és 4-es rosta alkalmazása.
A fénymag szalmája értéktelen, ezért célszerű szecskázóval ellátott kombájnokat használni, melyek egyenletesen terítik szét a feldarabolt növényi maradványokat a területen. Átlagos körülmények között aratott fénymag – 12-15 % nedvességtartalom és kevés növénymaradvány esetén – befülledésre nem hajlamos. Az ettől magasabb nedvességtartalmú vagy sok éretlen növényi részt tartalmazó termés esetén azonnal előtisztítást kell végezni, majd vékonyan kiterítve tovább szárítani a kellő nedvességtartalom eléréséig, majd további tisztítás következik. Először szelelőrostán engedik át a termést, 3-4 mm-es kör és 1,5-2,0, illetve 0,5-1,0 mm-es hasítékrosta alkalmazása mellett. Kiegészítő tisztításra sok idegen vagy hántolt mag esetén van szükség, ezt szeparátoron vagy triőrön kell végezni. Az előző tisztítások után összegyűlt aljakat porrostán, illetve légáram segítségével lehet tisztítani, portalanítani. Ha nem tartalmaz mérgező gyommagvakat az utótisztított termény takarmányozásra felhasználható.
A magas szaporulati fokú (szuperelit, elit, I. fok) vetőmagtételek 50 kg-os egalizált zsákokban kerülnek “lezárásra” és további felhasználásig tárolásra a magraktárakba.
A fénymagtételek mintázását, vizsgálatát és fémzár számmal történő ellátását – a vetőmag minősítését – az érvényes vetőmagszabványok figyelembevételével az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetek megyei központjai végzik.
Magyarországon, mind vetőmagtermesztés, mind árunövény előállítás céljából történő vetéshez minősítő bizonyítvánnyal rendelkező fémzárolt vetőmag használható.