árpa | GaRa Kft

GaRa Kft.

ÁRPA

Az árpa nagyon fontos és értékes gabonaféle, amelyet nagy alakgazdagsága miatt a legkülönbözőbb éghajlatú országokban termesztenek. A rövidnyarú északi tájakon fontos kenyérgabona; a déli, melegebb országokban főleg takarmánygabonaként hasznosítják. A mérsékelten meleg nyarú tájakon pedig nagyobbrészt sörárpát termesztenek. Termőterülete alapján világviszonylatban a negyedik helyen áll a gabonafélék között, mintegy 90-95 millió hektáron termesztenek árpát a világon. Hazánkban is elég nagy területen termesztünk árpát. A vetésterület nagysága szerint a gabonafélék között – a kukorica és a búza után – a harmadik helyet foglalja el. Az árpát hazánkban többféleképpen hasznosítjuk: nagyon értékes abraktakarmány, különösen a sertéstenyésztés részére nélkülözhetetlen; fontos nyersanyaga a sör- és a malátagyártásnak, de kásaként – árpagyöngy – emberi fogyasztásra is alkalmas. Takarmányozási célra nagyobbrészt őszi árpát termesztünk, ezért az őszi árpa egyik fontos abraktakarmány növényünk, amely rendszerint többet terem, mint a tavaszi árpa. A tavaszi árpa jelentős része söripari alapanyagként, mint sörárpa kerül felhasználásra. Az árpamennyiség 60%-át malátagyártásra, a többit közvetlenül sörgyártásra használják fel. A sörfogyasztás és a sörgyártás növekedésével párhuzamosan növekszik a sörárpaszükséglet. A megtermelt árpának csak egy része alkalmas kifogástalan minőségű sör gyártására. A tavaszi árpa takarmányozási célra is értékes gabonafélénk, amelynek még a szalmája is alkalmas takarmányozásra. Egyébként az árpagyöngyöt is tavaszi árpából készítik.

RENDSZERTANI HELYE ÉS BIOLÓGIAI JELLEMZÉSE

Az árpát a kőkorszakból visszamaradt leletekben együtt találták a búzával. Ez azt bizonyítja, hogy az árpa egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek. Keletkezési helye valószínűleg Elő-Ázsia volt. Az árpa (Hordeum vulgare L.) a Hordeum nemzetségbe tartozik, amelyhez kb. 16 vad árpafaj tartozik, de a kultúrárpák is formagazdag növények. Az árpák rendszerezése: a kalász szerkezete, a kalászon lévő megtermékenyült kalászkák sorai, valamint a kalászok tömöttsége alapján történik. Az árpának több változata (convar.) van, ezek közül hazánkban csak két változatnak van jelentősége. a.) Többsoros árpák (Hordeum vulgare L. convar. vulgare MSF.) b.) Kétsoros árpák (Hordeum vulgare L. convar. distichon /L./ ALEF.)

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉS

Az őszi és tavaszi árpák biológiai sajátosságai több vonatkozásban eltérnek egymástól. Az őszi árpának dús gyökérzete van és igénytelen, míg a tavaszi árpa sekélyen gyökerező, tápanyagigényes növény. Különbség még az is, hogy az őszi árpának hosszabb és durvább szára van, mint a tavaszi árpának. Ezért az őszi árpa szalmája csak almozásra való, a tavaszi árpa szalmája viszont értékes takarmányszalma. Virágzata (kalásza). Az árpa kalászkái – a többi gabonáéval ellentétben – mindig egyvirágúak és hármasával ülnek a kalászorsó padkáin. A többsoros árpa padkáin mind a három virág megtermékenyül. Az árpa öntermékenyülő növény. Meleg, száraz időjárásban a tavaszi árpa gyakran már a levélhüvelyben (hasban) megtermékenyül. A többsoros árpák rendszerint hatsorosak, de a kalászkák elhelyezkedése lehet szabályos vagy szabálytalan. A szabálytalanul hatsoros árpák kalászán a középső kalászka nagyobb és a kalász tengelyéhez simul; a szélsők kisebbek és elállók, ezért a kalász felülről nézve négysorosnak látszik.

A hazai őszi árpa fajtáink nagyobb része a szabálytalanul hatsoros árpához tartozik. Kétsoros árpák: A kétsoros árpánál a kalászorsó padkáján lévő három virág közül csak a középső termékenyül meg. A tavaszi árpa fajtáink mind idetartoznak. A szemtermés: Az árpának pelyvás szemtermése van, de vannak csupasz szemű változatok is. A szemtermés beltartalma, vagyis a táplálószövet (endospermium) keményítő- és fehérjearánya a fajtától, talajtól és főleg az időjárástól függően változó. A takarmányárpánál az a jó, ha nagy a fehérje tartalma. A sörárpánál viszont az a kívánatos, hogy minél kevesebb fehérjét és minél több keményítőt tartalmazzon. A jó minőségű sörárpa szemtermése fehérjében szegény, keményítőben gazdag. A fehérje tartalom ne legyen több 10-12%-nál. A 12,5%-nál nagyobb fehérje tartalmú árpák már nem tekinthetők sörárpának. A malátakészítésnél fontos az egyenletes nagyságú sörárpa szem. A szemtermés ezen kívül legyen telt, nagyszemű és „finomhéjú”. Fontos még a szín is; ne legyen túl sötét, sem túl világos, hanem egyenletesen fehéres sárga (szalmasárga).

AZ ŐSZI ÁRPA TERMESZTÉSE

Hazánkban az őszi gabonák biztosabb és nagyobb termést adnak, mint a tavasziak. Az őszi árpafajták termése is nagyobb, mint a tavasziaké. Különösen száraz éghajlatú vidékeken terem többet az őszi árpa a tavaszi árpánál. Az őszi árpa termesztése azért is előnyös, mert korai érésével – legkorábban érő gabona – csökkenti az aratási munkák torlódását, és a korán felszabadult terület még másodnövények termesztésével is hasznosítható.

ÉGHAJLATIGÉNY

Az őszi árpa hazánkban az északi, hideg klímájú tájak kivételével mindenütt termeszthető. Télállósága gyengébb, mint a többi őszi gabonáé; különösen a hótakaró nélküli kemény hidegek okoznak fagykárt az őszi árpában. Az újabb fajták télállósága már jobb, mint a régebbi fajtáké. De a kellő időben vetett, jól megerősödött őszi árpavetések is jobban bírják a telet, mint a megkésett vetések. A túl buja vetéseket viszont a vastag hótakaró sanyargatja meg. Ezért az őszi árpavetések tavasszal rendszerint rossz képet mutatnak, de kiszántásukat nem szabad elsietni.

TALAJIGÉNY

Általában a gyengébb adottságú búzatalajokon és a jobb rozstalajokon termeszthető eredményesen az őszi árpa.

NÖVÉNYI SORREND

A korai vetés miatt nehéz az őszi árpát jó elővetemények után vetni. A jobb búza elővetemények az őszi árpa részére is megfelelők, de mivel ezek aránya elég kevés, ezért ritkán kerül az őszi árpa jó elővetemények után. Az őszi árpa nem olyan igényes az előveteményekre, mint a búza, ezért nagyon sokszor gabona után kerül a növényi sorrendbe. A gabona ugyan nem jó elővetemény, de megfelelő agrotechnikai módszerek alkalmazásával kielégítő előveteménnyé tehető.

TÁPANYAGIGÉNY ÉS TRÁGYÁZÁS

Lényegében azonos – csak nagyon kis mértékben tér el – a búza és a többi gabonaféle trágyázásának irányelveitől. Az őszi árpa fajlagos tápanyagigénye 100 kg termés biztosításához: 2,7 kg N, 1,0 kg P2O5, 2,6 kg K2O, 6,3 kg vegyes hatóanyag. A fajlagos műtrágyaigény jó és közepes N, P, K ellátottságú talajokon: 16-30 kg N, 14-24 kg P és 15-29 kg K, vagyis 45-83 kg/t vegyes NPK hatóanyagra van szükség – átlagos minőségű talajokon – 1 tonna termés biztosításához.

TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

Mindenben azonos az őszi búza és a rozs talaj-előkészítési irányelveivel, főleg a korábban lekerülő elővetemények után végezhetö talaj-előkészítési módokkal.

VETÉS

Nagyon fontos a jó minőségű, kellően előkészített vetőmag. A fedettüszög és a porüszög ellen csávázni kell a vetőmagot. Vetésidő alapján a korábbi vetésű gabonákhoz tartozik az őszi árpa. A vetésidő szeptember második fele, október eleje. Egyes fajták optimális vetésideje október első felében van. A vetéssel, ha lehet, ne késsünk meg, mert elmarad a bokrosodás és a téli fagy is nagyobb kárt okozhat. Az őszi árpát is gabonasortávolságra vetjük. A vetésmélység 3-5 cm. A szükséges vetőmagmennyiség: fm-enként 45 vetőmag, vagyis 1 ha-ra 4,0-4,5 millió csírát kell vetni, (amely I. osztályú vetőmag esetén 160-200 kg/ha vetőmagnak felel meg.) Ezermagtömege 38-42 g. Felfagyás esetén tavaszi hengerezése csak akkor eredményes, ha a talajon a traktor már mélyebb nyomot hagy. A túl korai fejtrágyázás a felfagyott őszi árpán rendszerint káros.

ÁPOLÁS ÉS GYOMIRTÁS

A vegetáció kezdete után, de a szárbaindulás előtt, márciusban kell a vegyszeres gyomirtást alacsony hőmérsékleten is ható készítménnyel elvégezni. Gyomnövények: apró szulák, repcsényretek, vadzab vagy széltippan, kamillafajok, rozsnokfajok. Betegségek: gyökér- és csírabetegségek közül legveszélyesebb a helmintospóriumos csírapusztulás az árpatő gombája, emiatt csak 4 évre kövesse önmagát. A fuzáriumos gyökérrothadás és a tifulás vetésrothadás fiatalabb korban pusztíthat. Szár- és lombbetegségei a lisztharmat a levélcsíkosság, a törperozsda és az árpa vírusossárga, törpesége, kalászbetgegségek, porüszög és rózsaszínű fuzáriózis. Kártevők, talajlakók: a drótférgek és cserebogárlárvák. A szár és a lomb kártevői: az árpabogarak, levéltetvek, gabonalegyek és a etési bagolylepke. A talajlakó kártevők ellen legkésőbb a magágy készítésekor dolgozzuk a talajba a vegyszert.

NÖVÉNYÁPOLÁS

Mindenben azonos a többi őszi gabonáéval, főleg a rozs ápolásával.

BETAKARÍTÁS

Az őszi árpa a legkorábban aratható gabona, már június közepén, második felén beérik. Ezért, ha csak lehet, aratását a többi gabonák érése előtt be kell fejezni. Kombájnnal egymenetben csak teljesérésben aratható. Az őszi árpa aratásával ne késlekedjünk, mert a túlérett árpa kalászai letöredeznek és nagy lesz a szemveszteség. Szalma betakarítás: ugyanúgy kell végezni, mint a búzánál. A szalmatermés kb. a szemtermés 1,5-szerese, amely általában csak almozásra használható, takarmányozásra nem alkalmas.

A TAVASZI ÁRPA TERMESZTÉSE

A tavaszi árpát takarmányozás, sör- és malátagyártás céljára termesztjük. A kétféle hasznosításon alapuló tavaszi árpa termesztés agrotechnikája – a környezeti igények és a termesztési technológiák szerint – kisebb mértékben eltér egymástól. Ezért mindenütt, ahol az éghajlati- és talajviszonyok alkalmasak a sörárpatermesztésre, ott nagyobbrészt sörárpát termesztünk.

FAJTAVÁLASZTÁS

A termesztési cél szerint kell megválasztani a fajtákat. A termesztési cél mellett fontos a termesztési feltételek és a fajták igényeinek a figyelembevétele. Különösen fontos ez a sörárpatermesztésnél, mivel a sörgyártás nagyobb kívánalmat támaszt a sörárpafajták iránt, mint az állattenyésztés a takarmányárpa fajtákkal szemben. De bármilyen célra termesztjük is a tavaszi árpát, fontos, hogy bőtermő, korán érő, szárazságtűrő, szilárdszárú és a betegségekkel szemben ellenálló legyen a fajta.

ÉGHAJLATIGÉNY

A sörárpa az éghajlat és az időjárási elemek iránt igényesebb, mint a takarmányárpa. Ezért a takarmányárpa – az aszályos tájak kivételével – hazánk minden területén termeszthető. A sörárpa viszont csak a mérsékelten meleg, csapadékos tájakon termeszthető eredményesen. A kedvezőtlen éghajlati tényezők egyébként nemcsak a termés mennyiségére hatnak károsan, hanem a minőséget is rontják. A sörárpa szénhidráttartalma csökken, fehérjetartalma pedig a kívántnál nagyobb lesz. Hazánkban két nagyobb, sörárpa-termesztésre alkalmas táj van: az észak-magyarországi és a nyugat-magyarországi táj. Az északi Termőtáj a Mátra előterében kezdődik; a Bükk alja, a Sajó és a Hernád völgye tartozik ide Sátoraljaújhelyig. A nyugati Termőtájhoz Sopron vidéke és a Rába völgye tartozik Pápáig. A két fő tájon kívül a Dunántúli-középhegység egyes részei (Tapolcai és Veszprémi járás) is alkalmasak sörárpatermesztésre. De az évjáratoktól függően az ország más részein (Mecsek magasabb részei és Délnyugat-Somogy) is termeszthető jó minőségű sörárpa. Az éghajlat egyébként hatással van a takarmányárpa minőségére is; ahol jó minőségű búza terem, ott a takarmányárpa is gazdagabb lesz fehérjében.

FAJTAVÁLASZTÁS

ÉGHAJLATIGÉNY

FAJTAVÁLASZTÁS

ÉGHAJLATIGÉNY

FAJTAVÁLASZTÁS

ÉGHAJLATIGÉNY

VETŐMAGMENNYISÉG

A vetendő csíraszám 4-5 millió csíra/ha között váltakozik (ez kb. 160-200 kg/ha vetőmagnak felel meg). A vetés után magtakaró boronát járassunk, és ha szükséges, le is hengerezhetjük a vetést. Ha a pillangósok telepítésénél takarónövényként használjuk a tavaszi árpát, akkor a szokásosnál kevesebb (30-50%) vetőmagot vessünk, hogy a ritkább állomány kevésbé károsítsa a pillangós takarmánynövényeket. Söripari célra termesztett árpát ne használjunk takarónövénynek.

NÖVÉNYÁPOLÁS ÉS GYOMIRTÁS

Jó minőségű magágyban a tavaszi árpa gyorsan kikel, de ha a talaj cserepesedésre hajló, a kelést simahengerrel segítsük elő. A tavaszi árpa érzékeny a gyomokra is. Ezért az árpa fontos ápoló munkája a gyomirtás. De hormonhatású herbicidekkel csak a takarmányárpában védekezhetünk. A sörárpában, a fehérjetartalom növekedése miatt, tilos a hormonhatású vegyszerek használata. A sörárpánál, ha csak elkerülhető, ne használjunk vegyszereket, de ha mégis szükséges, akkor választhatunk kontakt hatású szerek vagy modern mikroherbicidek közül, a gyomok 2-4 leveles fejlettségénél. Leggyakoribb gyomok: apró szulák, repcsényretek, vadzab, kamillafajok, pipitérfajok, mezei acat, vadrepce. Betegségei: árpaporüszög és lisztharmat. előfordul sárgarozsda és levélfoltosság is. kártevői közül a vetésfehérítő árpabogár, a drótféreg és a gabonaszipolyok a legveszélyesebbek.