GaRa Kft.
REPCE
A repce, vagyis az őszi káposztarepce fontos és értékes olajnövényünk, mivel kedvező viszonyok közt gazdaságosan termeszthető. Jelentőségét a gazdaságosságon kívül az is indokolja, hogy a repceolaj felhasználása sokoldalú. A régebben csak világítóolajként használt repceolajat ma már számos iparágban használják, és – az olajfinomítás fejlődésével – étkezési olajat is készítenek belőle. A repceolajat a benne lévő erukasav miatt kell finomítani. Ezért a repceolaj étkezési minősége elsősorban az erukasav tartalmától függ. (A repce erukasav-tartalma nemesítéssel csökkenthető.) Az utóbbi években világszerte nőtt a repcetermesztés jelentősége és vetésterülete. A vetésterület főként az étkezési jelentőségénél fogva növekszik, de azért is, mert a repcetermesztés jól gépesíthető és az olajgyártás melléktermékei értékes takarmányok. A káposztarepce további hasznosítása: felhasználható még zöldtakarmányozásra és zöldtrágyázásra is. Az őszi káposztarepce rozzsal keverve – keszthelyi keverékben – a legkorábbi zöldtakarmány; zöldtrágyázás céljára főleg a gyümölcsösökben és a széles sortávolságra telepített szőlőkben van jelentősége. (De csak megfelelő termesztési feltételek között.)
RENDSZERTANI HELYE ÉS BIOLÓGIAI JELLEMZÉSE
A káposztarepce (Brassica napus L. ssp. napus MSF) a keresztesek (Brassicaceae) családjába és a Brassica nemzetségbe tartozik. A káposztarepcének két formája ismeretes: az őszi káposztarepce (f. biennis) és a tavaszi káposztarepce (f. annua). Hazánkban főleg őszi káposztarepcét termesztünk. A tavaszi nagyon igényes és keveset terem; de csapadékos viszonyok között mint zöldtrágyanövény, esetleg mint zöldtakarmánynövény jöhet számításba. Gyökérzete fejlett karógyökér, mely gyakran 2 m mélyre is lehatol a talajba. Szára csupasz, hamvas, viaszos bevonatú, elágazó dudvás szár. Levelei hamvaszöld (kékes vagy szürkészöld) színűek, csupaszok, a felső levelek a szárat félig átölelik. Virágzata laza fürtvirágzat, a virágok krém- vagy citromsárga színűek. Többnyire öntermékenyülő, de idegen termékenyülés is előfordul. Termése becő, magvai, amelyek nagyon hasonlítanak a többi káposztaféle magvaihoz – gömbölyűek, színük fekete vagy sötétbarna. Ezermagtömegük 4-7 g. A magvak olajtartalma 40-45 %.
FAJTAVÁLASZTÁS
A termőképesség és télállóság mellett nagy jelentősége van a fajták pergésre való hajlamosságának és az olaj erukasav tartalmának. Ezért mindinkább előtérbe kerülnek a jobb étolaj minőséget biztosító, kevés erukasavat (0), ill. erukasavat nem (00) tartalmazó fajták.
ÉGHAJLATIGÉNY
A káposztarepce az éghajlatra igényes növény. Hazánkban főleg a Dunántúlon és az ország csapadékosabb tájain termeszthető sikeresen. Csapadékigénye ősszel és tavasszal is számottevő. A repce a fagyra érzékeny, mégsem a téli fagy okozza a repce kipusztulását, hanem a tavaszi felfagyás okozza a nagyobb kárt. Fagytűrő képessége nagymértékben függ a talaj nedvességtartalmától, száraz talajon fagytűrőbb, mint nedves talajon. Kárt okozhat még a késő-tavaszi fagy is, különösen akkor, ha már virágzik a repce.
TALAJIGÉNY
A repce a talajra is igényes növény. Termesztésére a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású és tápanyagellátottságú, kötöttebb talajok jöhetnek számításba. A könnyebb talajokon csak nagyadagú műtrágyázással és szervestrágyázással termeszthető.
VETÉSVÁLTÁS
A repce a gabonafélékkel jól társítható. A repce részére csak a korán lekerülő növények a jó elővetemények. Leghelyesebb a repcét két gabona közé helyezni a növényi sorrendbe, mivel nagyon jó előveteménye az őszi búzának, de másodnövények is sikeresen termeszthetők a repce után.
TÁPANYAGELLÁTÁS ÉS TRÁGYÁZÁS
A repce tápanyagigényes növény. Ezért nagy termések eléréséhez bőven kell a repce alá trágyázni.
SZERVESTRÁGYÁZÁS
A repce meghálálja az istállótrágyát, amelyet még műtrágyával is ki kell egészíteni. Egyébként a repcénél is helyesebb, ha az elővetemények alá adjuk a szervestrágyát.
MŰTRÁGYÁZÁS
A repce tápanyagigényét is nagyobbrészt műtrágyázással elégítjük ki. A repce fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermékre vonatkoztatva: 5,5 kg N, 3,5 kg P2O5, 4,3 kg K2O – 13,3 kg vegyes hatóanyag. A műtrágyák mennyisége a többi növényhez hasonlóan, a repcénél is több tényezőtől függ. A MÉMNAK szerint, átlagos körülmények között és közepes tápanyagellátottságú talajokon a repce fajlagos műtrágyaigénye hatóanyag kg/t: 40-64 kg N, 38-50 kg P és 40-50 kg K hatóanyagnak felel meg. Ez összesen 118-164 kg vegyes NPK hatóanyag, ahol az NPK arány 1:0,8:0,9 körül alakul. A foszfor és a kálium műtrágyákat itt is őszi alaptrágyázásra használjuk, a nitrogént viszont megosztva adjuk: 20-30 %-át adhatjuk ősszel, a fennmaradó 70-80 %-ot pedig tavaszi fejtrágyázásra kell felhasználni. A tavaszi N-fejtrágyázás két részletben is megoldható: 40 % koratavasszal és 60 % virágzás előtt.
TALA-JELŐKÉSZÍTÉS
A repce apró magját sekélyen kell vetni. Ezért a repce részére is aprómorzsás, kellően ülepedett és beérett magágyat kell készíteni. Talaj-előkészítése nagyon hasonlít az őszi gabonák és az őszi vetésű pillangós szálas takarmányokéhoz. Időben és jó minőségben kell elvégezni a tarlóhántást és a nyári vetőszántást. Vetés előtt csak sekély magágy-előkészítő munkát végezhetünk. Erre a munkára legalkalmasabb eszköz a kombinátor.
VETÉS
A repce a legkorábbi őszi vetésű növényünk. Vetésideje augusztus utolsó harmada, szeptember eleje. A sortávolság 12-36 cm, de leggyakrabban 24 cm-es sortávolságra vetjük. Vetőmagszükséglete: 5-8 kg/ha, ami 1,2 millió csírának felel meg egy hektáron. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 1,5-3 cm. Vetés után rendszerint hengerezni kell, kötött talajon gyűrűs, lazán pedig sima hengerrel.
ÁPOLÁS ÉS GYOMIRTÁS
A repce növényápolása gyomirtásból, a kártevők elleni védekezésből és a növény fejlődését elősegítő munkákból áll. Ősszel a gyomok ellen 3-4 leveles korban védekezhetünk egy sorirányú fogasolással. Vegyszeres gyomirtás: ősszel vetés előtt és tavasszal az egyszikű gyomok ellen. Ha túl buja az őszi növekedés, vagy a felnyurgulás jelei mutatkoznak, akkor magas tarlót hagyva le lehet kaszálni a repcét. Ezt a megoldást a vetési idő helyes megválasztásával el lehet kerülni, használatára csak akkor kerül sor, ha a vetés vagy a tápanyagellátás során hibát követnek el. Akkor érünk el kedvező áttelelést, ha ősz végére a repce eléri a 8-10 leveles tőlevél rózsás állapotot. Ilyenkor karógyökere már kellően fejlett (25-30 cm hosszú 10 mm vastag) és a -200C alatti hőmérsékletet is képes elviselni. Tavasszal legfontosabb „ápoló munka” a nitrogén fejtrágyázás és ha a felfagyás veszélye megszűnt, minél előbb hengerezzük meg a repcét. Az elfogyott levelek eltávolítására a sorirányra szögben járatott fogast használják.
BETAKARÍTÁS ÉS TÁROLÁS
A repce akkor aratható, amikor a főhajtás középsö becőiben a magvak barnulni kezdenek. Ha megkésünk az aratással, igen nagy lehet a magveszteség, mivel a repce éretten nagyon pereg. Hazánkban általában június közepén – második felén aratható, gabonakombájnnal, egy- és kétmenetes aratással. Az utóbbi években az egymenetes kombájnos aratás terjedt el. Ennek viszont előfeltétele, hogy a repcét deszikálni kell, ami a növények elszárításával mintegy 10-12 nappal előbbre hozza az aratás idejét. A vegyszerezést akkor kell végezni, amikor a magvak víztartalma 22-35%. (Érésgyorsítóval is lehet szabályozni a betakarítás idejét v.ö. napraforgó). A repce csépléséhez a dob fordulatszámának csökkentésével át kell alakítani a gabonakombájnt.
TÁROLÁS
Betakarítás után a repcemagot is szárítani kell. A vastagabb garmadába való tároláshoz 9-11%-os nedvességtartalomra kell megszárítani a repcét, a napraforgónál említett módon. A repce szalma- és becŐtermése általában a magtermés két-háromszorosa. A kombájnnal csépelt repceszalmát csak almozásra lehet használni.